Ezt a kérdést sokan feltehetik, és egész sok különböző oka van. Igyekszem összeszedni az általam ismert okokat.

Az egyik, és a leggyakoribb, hogy a kedves vendégnek elég régóta nincsen párkapcsolata, emellett, sajnálatos módon futó kalandjai sem, ergo régóta (akár évek) nem érintette őt nő. 
Ez számomra mindig annyira elszomorító. Szinte mindegyik férfi tisztelettudó, kedves, aranyos, a legtöbb okos is, rendes munkája, élete van... Sokszor szégyellem magam a nőtársaim nevében, amikor mesélik nekem, hogy manapság a nőket csak az érdekli, hogy mennyit keresnek, milyen házuk, kocsijuk van, és az ember maga lehet akármilyen okos, kedves, és hűséges, le van ejtve, ha nem BMV-vel jön érte a randira. 
Elárulok egy titkot csajok... A rosszfiúk csak a filmekben változnak boldog családapákká, vagy már ott sem.. Ha randiztok, előbb érdekeljen az ember, és a gondolkodásmódja, s legyen kevésbé fontos, hogy csak annyit keres e, amennyiből jól megél, vagy pénzzel tömi a párnáit...
Ők a legcukibbak. Imádnak abban az egy-másfél órában, hálásak minden egyes érintésemért. Igyekszenek becsapni magukat és egy kis időre azt érezni, van barátnőjük. Hogy utána hazamenjenek a magányos életükbe, az üres lakásukba, ahol jó esetben legalább egy kutya vagy macska várja őket haza. Elszomorító.

Másik csoport, akik annyit dolgoznak, hogy nem is akarnak barátnőt, csak néha egy kis erotikát, egy kis élvezkedést, és a végén kapják a gatyájukat s már rohannak is. A telefonjuk gyakran megállás nélkül zizeg, nélkülük kis híján megáll a világ körforgása.
Ők is tisztelettudóak átlagban, de azért érezni rajtuk, hogy te itt azért vagy, hogy neki élményt nyújts, és "ennyi pénzért minimum lekerül az a bugyi"... Na, őket néha helyre kell tenni, de alapból jófiúk.

Kevésbé kedvelt csoport, akinek van párkapcsolata, akár családja, feleséggel, gyerekkel meg minden, de "imádja a nőket", "kell a változatosság", és nem bírják ki, hogy ne veressék ki maguknak havi szinten egy idegen nővel, ettől érzik magukat férfinak. Ez még "nem megcsalás", nem érzik ezt így rossznak.
Általában velük sincs gond, de némelyik nagyra van magától. Vagy azért mert szerinte ő annyira jó pasi, hogy hú, és neki nem elég egy nő egy életre, vagy mert tudja, hogy nagyon is szemétség, amit művel az asszonnyal, és a nagy arcával kompenzálja a bűntudatát.

Megint másik szitu, ha az illető kapcsolatban él ugyan, és nagyon szereti is a nejét, de tényleg, csak hát..
Az asszony vagy prűd, és nem hajlandó SEMMI másra a misszionáriuson kívül, azt is havonta 1-2x, vagy a menopauza teljesen kiölte belőle a nemi vágyat, és nem is szexelnek, szinte soha. 
Na, én őket sajnálom a legjobban. Mert hát, ahogy mesél a szituról, hallod, hogy őszinte, tényleg szereti a nőt, tényleg cuki a pasas, de hát vannak szükségletei. Jó duma, persze, de gondoljunk csak bele. A szex annyira alapigényünk, hogy a Maslow-féle piramis legalján szerepel. Anélkül szenvedsz. És verheti a pasi a faszát napi 5x, az közel sem olyan, mintha egy nő veszi a kezébe, a szájába, szít benne vágyat, és juttatja a csúcsra.
És, mielőtt még megszólalnátok, igen, beszéltek, beszélnek erről a nejükkel újra és újra, hogy nekik mi a szükségletük, de az az önző nő nem és nem képes újat kipróbálni, leszopni szerencsétlent, kicsit lemenni kutyába, vagy a legrosszabb, szexelni sem...
Ti mit tennétek? Legyél férfi vagy nő, most nagyon őszintén nézz magadba, és úgy felelj.. Ez így tényleg nem megcsalás, nincs szex, ezt garantálom, de hagy adja meg neki más, amire vágyik, cserébe újabb 10-20 évig hozzá megy este haza s bújik mellé a hitvesi ágyba.

Kis csoport, akinek annyira nem lényeg a családi állapota, ő csak az újdonság varázsai miatt jön, szeretne kipróbálni valamit, amit látott, vagy amiről hallott. Jó eséllyel szingli, és szuper cuki, mert lévén új, nem taperol, nem nyomul, megkérdezi szabad-e ezt vagy azt, és kurvára hálás nekem, mert olyan élményt adtam neki, amilyet még sosem kapott.

Nagyjából ennyi.

Bármilyen okkal is jöjjön hozzám valaki, én mindig mosolyogva fogadom őt, és ugyanolyan kedvesen beszélek vele, ugyanolyan óvatosan bánok vele, hogy érezze, itt most ő a legfontosabb. Ő nem néz le engem, mert megadom, amire vágyik, és én sem nézem le őt, mert képes volt a vágyait szavakba önteni, és tenni érte, hogy azokat meg is kapja. 
Hozzám fordult,belém fektette a bizalmát. A több száz lány közül engem szemelt ki. Lefekszik elém, meztelenül, elém, aki egy vadidegen vagyok, akit nem ismer, de reméli, hogy nem teszek benne kárt, nem okozok fájdalmat, és nem utolsó sorban, nem lopom meg, miközben zuhanyozik.

Én szívesen fogadom, végig azon igyekszem, hogy maximálisan teljesítsek, mindenki úgy hagyja el a szobámat, hogy mély nyomot hagytam benne, amire sokáig emlékezni fog, és kisebb-nagyobb idő elteltével visszatérjen hozzám.

Ez is egy segítő szakma. Legalábbis én adok, egy kicsit magamból, a mosolyomból, az energiáimból. És ezzel segítek. Nagyon is.